Szolnok 1585

Alternatív név: vakszobor

(Szolnok 1585)

Elhelyezkedés

Szolnok
(A tér egy fórummal egészült ki az átalakítások során (2007), amelynek oldalára szervesült a szobor posztamense és a járdán elhaladó járókelők részére mutatja be a korabeli városképet.)
Jász-Nagykun-Szolnok megye
Hungary (Magyarország)
Lat: 47.175099, Lon: 20.195371

Ki, Mikor?

Alkotó:
Borbás Márton
Felállítás éve: 2008

Alkotás paraméterei

Elhelyezkedés: Közterületen lévő

Alkotás jellege: szobor, relief, dombormű • Vallási téma: nem köthető valláshoz • Történelmi téma: nem köthető egyik felsorolt történelmi eseményhez sem • Stílus: egyéb • Forma: absztrakt, nonfiguratív • Anyag: bronz, mészkő • Műemléki besorolás: városképi jelentőségű

Leírás, sztori

A tapintható török kori városlátképet dr. Kertész Róbert kezdeményezésére a Szolnoki Rotary Klub rendelte meg az újonnan elkészült szolnoki Fő tér kulturális gazdagítása céljából.

A szobordombormű felületén magyarázó jelkulcs feltünteti az akkori városkép elemeit, amely főként Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai során feljegyzett írásai alapján készült. A korabeli leírás a helyszínen olvasható a dombormű melletti táblán Braille és sík írásban is.

A dombormű nem csak a látók számára igyekszik részletes élményt nyújtani a korabeli Szolnok városáról, hanem a vakon megérintők is kitapintható változatos felületek által érzékelik ezt a kort.

Nem egy makett vagy terepasztal szimpla tényszerű közlésére vállalkoztunk, hanem ujjainkkal egy város látképének allegorikus élményeként bemutató formai egységére. A nagy egységek, különböző anyagszerűségeket idéznek. Korrodált felületei egy az egyes méretű – kezünk léptékével azonos – formákat követnek. Ezek a formák egyúttal a természet erejét, a széthullóan elenyésző feledésbe húzódó múltunkat modellezik. Tételeik hangulatokat ébresztenek a figyelmes közönségben.
A monumentalitás élménye itt a valóság arányaitól halad visszafelé a távolabbról érkező szemlélőnek a főtér egészében. Közeledve a korabeli cölöphíd erősen csökkenő perspektívája átvisz a Tisza túlpartjára, a dombormű belső részletei felé, Szolnok várához és városához. A léptékek és a perspektíva összezavarodottan elhomályosuló rendszertelensége önkéntelenné teszi tudatos figyelmünket, s fantáziánkat engedi előtérbe. A tér játékos megjelenítésének célja az ismeret feltérképezése mellett az elvont gondolatok felemelkedése a tételes ismereteink fölé, s ezzel is bővítve a megfigyelő pillanatnyi valóságról alkotott elképzelését.
A jó megfigyelő belefeledkezve járkál a házak és várfalak között. A cölöphíd visszahoz a Tisza kirepedezett partjára. A központi térben a város. Már onnan érkezünk át a hídon, vissza a valós arányokhoz kisebb időutazás élményével kibővült elmerengő gondolatainkkal az elmúlásról és az emlékezésről.

Még egyszer lehetőségünk van újra elindulni az imént megtett utunkon, amikor a feljegyzésből sorra azonosíthatjuk a megjelenített ismeretanyagot a török kori Szolnok városáról és a várról.