Elie Wiesel mindenképpen rendhagyó alakja ennek a szoborparknak. Első helyen talán azt említeném, hogy nem a három természettudományos díj valamelyikét, író létére nem az irodalmi Nobel-díjat, és nem is a mindössze 1968 óta létező közgazdasági Nobel-emlékdíjat, hanem az évente Oslóban kiosztott, egyébként a négy alapdíjhoz hasonlóan Alfred Nobel végakaratában ott szereplő Nobel-békedíjat kapta meg, 1986-ban. Remélem, hogy ezzel a díjával mint egykori magyar állampolgár örökre egyedül is marad - a Nobel-békedíjat gyakran osztják ki egymással korábban véres háborúban álló felek végül békét kötő vezetőinek.

A második érdekesség a kiosztás évszámával kapcsolatos: 1986 olyan év volt, melyben egyszerre két magyar származású személyiséget is jutalmaztak: Elie Wieselen kívül John C. Polányit, a kémiai Nobel-díjjal, s a duplázás nyolc évvel később, 1994-ben, Harsányi János és Oláh György elismerésével megismétlődött. Szemben ez utóbbival, az 1986-os kettős jutalmazás semmilyen értelemben nem vált médiaeseménnyé Magyarországon.

A harmadik érdekesség, hogy az ő nevét tulajdonképpen lehetetlen magyarra fordítani (a Wikipédia megpróbálkozott vele, és a Wieser Lázár megoldásra jutott, ezt én önkényesnek találom). Eliezer Wiesel 1928-ban született, az akkor (és ma is) Romániához, korábban és a második bécsi döntés eredményeként 1940-44 között Magyarországhoz tartozó Máramarosszigeten, ortodox zsidó családban. Anyanyelve a jiddis volt, második nyelvként azonban ő maga is, akárcsak felmenői, a magyart használták - Észak-Erdély második világháború alatti visszacsatolásakor nagyváradi és debreceni magyar nyelvű zsidó felekezeti gimnáziumokban is tanult. És noha a magyar közigazgatás alatt végigvitt deportálás következtében kényszerült Auschwitzba és más munkatáborokba, ahol elvesztette szüleit és húgát, Magyarországról, a magyar kultúráról az újabb időkben elismerően beszél. Idősebb korában több ízben előfordult, hogy akár hivatalos beszédeit is magyarul mondta el.

1945 után Franciaországban telepedett le, 1961-ben átköltözött az Egyesült Államokba, és 1963-ban kapta meg az amerikai állampolgárságot. Irodalmi munkásságában (mely több tucatnyi önálló kötetre rúg) a holokauszt szörnyűséges tapasztalatait örökíti meg. A Nobel-békedíjjal ezt a közvetítői-hírvivői munkáját ismerték el, továbbá tevékenységét, mellyel felemelte szavát a világban uralkodó erőszak, elnyomás és fajgyűlölet ellen.