Záhonyból eddig csupa 'szalonképes' alkotást mutattam be. Ez volt az egyedüli, aminek feltöltésén gondolkodtam idáig, mert anyagában meg sem közelíti a pályaudvarhoz, és a közintézményekhez kapcsolódó alkotásokat. Pedig ezt a rendszerváltozást követően állították fel a református templom közelében, az akkor még nem újjáalkotott Turulmadár előtt készült el.
Teljesen szabályosan, ahogy egy világháborús emlékműnél szokás, az emlékművet kísérő oldalakon hosszas lista látható az elhunytak, áldozatok neveivel.
Ott jártamkor a kísérő hölgy, aki segített körbejárni a települést, elmondta, hogy a történelmi kutatások a mai napig igen nehézkesek, mert az ukrán oldalon van az illetékes levéltári anyag, aminek hozzáférése még mai napig sem egyszerű dolog.

Végül azért fotóztam körbe mégis az emlékművet, mert megoldásában talán nem egy szokványos kopjafa, és más semmi, hanem annál lényegesen összetettebb a mű. És természetesen a településen élőknek igen sokat jelentett annak idején a megvalósíthatósága.