Egyes feljegyzések szerint a Mátyás templom (Budavári Nagyboldogasszony-templom, vagy Koronázó Főtemplom) alapítása Szent István nevéhez kötődik, de az is lehet, hogy ez mindössze hagyomány, mivel nem áll rendelkezésre egyértelmű bizonyíték.
A templom többszörös átalakuláson ment keresztül, ami törvényszerűen adódik az eltelt évszázadokból és a történelmi változásokból.

Ami a Madonna-szobrot illeti, 1515-ben I. Ulászló király (Mátyás utóda) fogadalmi ajándékként adta a templomnak (ebből a korból már több feljegyzett adat maradt ránk).
Amikor 1541. szeptember 2-án a törökök csellel bevették Budát, a templomot egy nap leforgása alatt mohamedán mecsetté alakították. Lényegében mindent megváltoztattak, "csak" a Madonna-szobor maradt a helyén, de úgy, hogy elfalazták. A török uralom 145 éves fennállása alatt a templom öreg mecsetként működött, de legalább fennmaradt.

Buda visszafoglalásának idején történt meg a Mária-szobor csodája – miközben a lőportornyot éppen felrobbantották – a törökök által felhúzott 145 éves fal leomlott és a mecsetben imádkozó törökök előtt megjelent a Magyarok Nagyasszonyának szobra, amiről természetesen régen megfeledkeztek. Az esemény akkora riadalmat okozott, hogy az ott lévők "babonás rémülete" a vár védőire is átterjedt, így Buda vára még aznap visszakerült a magyarok kezére.

Ezt a történetet foglalja össze a szobor alatti vésett márványtábla. Egyes részleteiben ugyan eltér: Ulászló ajándéka valóban 1515-ben készült, miután egy "gyilkos golyó elől" szabadult, de a templomba csak 1520-ban került. Eltérés van a templom törökök által való átalakításának évszámában, de az évszámokat a történelem igazolja.
Megtudható azonban a tábla szövegéből is, hogy a szobor /természetesen/ eredetileg nem ezen a helyen állt, hanem "a kőtemplom déli hajójában, a második ablak alatt", 1891-ben, a Schulek Frigyes által irányított nagy átalakítások idején helyezték el a már korábban megépült (1707) Loretói kápolnában, ahol ma is látható.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezzel a történettel nem minden művészettörténész ért egyet. A Tanulmányok Budapest múltjából (XXV.) egy jegyzetében lábjegyzetként elhelyezett – amúgy elég bonyolult – megjegyzés ^[154] utal erre. Ezt Entz Géza 1985-ös könyvére hivatkozva olvasom: "... A ma látható alkotás XVIII. századi barokk mű." A könyvben ( címet ld. https://www.kozterkep.hu/books/view/287 ) a hivatkozott 46. oldalon ez áll: "A hagyomány ... e világosan későbbi szoborral hozza összefüggésbe..."

---