Az 1970-es évek derekán Veszprém belvárosa újjászületett. Az egykori kisvárosból az akkori politikai vezetéshez különösen közel álló városi és megyei vezetés néhány év alatt hatalmas léptékű beruházásokkal modern megyeszékhelyet teremtett. Ebben az évtizedben még a szögletes formák voltak divatban, így a sétálóutca déli és keleti részén kockaházak állnak (a legmagasabb köztük mintegy 20 emeletes), itt áll a jobb napokat látott hotel, a volt pártház, a régi üzletsorok, áruházak. (A sétálóutca északnyugati része, 1980-tól már más koncepció jegyében újult meg: a város régi házai közé hozzáillő újak születtek hangulatos, megnyitott udvarokkal. És a két merőben eltérő stílus, a hagyományos és a szögletes meglepő harmóniában van egymással.) A volt Centrum Áruház - ma Bástya Üzletház - és a szálloda között találjuk a monumentális Történelmi allegóriát, amely alkotójától, Marton Lászlótól meglehetősen szokatlan megformálású. (Legtöbben a több példányban elkészült Kiskirálylányról ismerik a szobrászt.)
A kompozíción különböző korok harcosait ismerjük fel. Nagyszabású, jó arányú, kitűnően elhelyezett szobor. Remélhetőleg a sétálóövezet közelgő felújítása során alázattal közelednek hozzá és eredeti elhelyezését, környezetét nem bolygatják meg túlságosan, hozzáillő új környezetet teremtenek, stílusával (és a belváros keleti részének építészeti stílusával) összhangban.