A kétsopronyi Rákóczi étterem egyik falfelületén került elhelyezésre közel fél évszázaddal ezelőtt Takács Győző keramikus nagyméretű muráliája.

Ez a monumentális, aszimmetrikus falikerámia nem csupán egy díszítőelem, hanem egy vizuális krónika, amelyben a sárga és a barna földszínei találkoznak a paraszti élet szakralitásával. Takács Győző 1977-es alkotása a vörös téglafalon olyan, mintha egy kiterített képeskönyv lenne, amely a múlt századi mezőgazdasági közösség mindennapjait emeli művészi magasságokba. A kis kerámiatáblákon megelevenedik a falu teljes univerzuma: láthatunk rajta szántó-vető alakokat, lovas szekeret, templomtornyot, kakast és napkorongot. A középső részen megjelenő pár – a férfi és a nő – a közösség és a család magját jelképezi, akiket körbevesznek az életet adó növényi ornamentikák és a mindennapi élet eszközei.

Takács Győző munkásságára jellemző a népművészeti hagyományok és a modern kerámiaművészet bátor ötvözése. Pályája során számos középületet gazdagított hasonlóan karakteres, rusztikus felületű alkotásokkal. Művészetében központi helyet foglal el az ember és környezete, a táj, az állatok és a munka egysége, amit ebben a kétsopronyi munkáiban is mesterien ábrázol. A falikerámia kivitelezése a Mezőtúri Fazekas Szövetkezet által történt.

"A Fazekas Szövetkezetben egyszerre készítették az álnépies gyári tömegárút, és a kézzel készülő, jó minőségű, valódi esztétikai értéket képviselő kerámiát. A piacszerzéssel, kereskedelemmel járó gondok megoldódtak, a szocialista ország piacai szinte korlátlanul vették fel az értékes és az értéktelen készárut. Később Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba is szállították az itt készülő használati- és dísztárgyakat.

A Szövetkezet talán legnagyobb érdeme, hogy az 1970-es évek elejére az idős, nagy tudású mesterektől tanult fiatalokból az ország egyik legjobb tervező-alkotó gárdáját alakította ki, akik a mai napig is meghatározó személyiségei a mezőtúri és a magyarországi fazekas és keramikus alkotóközösségeknek."^[1]

---