Mindig is terveztem, hogy Irányi Dániel síremlékét bemutatom. Pontosan azóta, amióta találkoztam a korábban a Liszt Ferenc téren, ma a Károlyi kertben álló alkotással (vagyis talán előbb műlapjával), ami – mint a kapcsolt lapról is ismert – az eredeti, itt álló síremlék egy változata. Mert hogy lehet, hogy az első és eredendő alkotás hiányzik, nincs a lapon?
Ide tartozik a már ismert történet, ami szerint a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt gyűjtést szervezett egy méltó síremlék készítésére egykori elnökük tiszteletére. A kiírt szűkebb pályázatot Kallós Ede nyerte meg (vetélytársa Donáth Gyula volt). Az alkotást ünnepélyes keretek között leplezték le.^[1]
Az ünnepségen az állíttató párt tagjain és vezetőin kívül jelen voltak a "politikai világ előkelőségei" között Széll Kálmán miniszterelnök, Darányi Ignác "földmívelési miniszter" is, a leleplezéskor a beszédet "a függetlenségi párt elnöke, Kossuth Ferencz mondotta...". Beszédében kitért az elhunyt jellembeli szilárdságára, meggyőződése erejére, érzelmei tisztaságára. ^[2]
Irányi Dániel (1822–1892) "politikus, jogász, publicista, történetíró; a Pesti, majd az Ellenzéki Kör egyik vezetője, 1848-ban a márciusi ifjak egyike, igazságügyminiszteri titkár, honvéd, kormánybiztos; a Magyar Nemzeti Igazgatóság jegyzője, diplomata; a 48-as, majd a Függetlenségi Párt elnöke, a Magyar Újság szerkesztője, az Erkölcsnemesítő Egyesület alapító elnöke".^[3] (Életrajzát bővebben ld. az adalékoknál.)
A leleplezést követően a szoborbizottság ülésezett. Mivel az összegyűlt pénzből igen jelentős összeg maradt meg, a bizottság úgy döntött, elkészítteti az alkotóval a síremlék változatát. Ez részint az anyagválasztást jelenti, másrészt az arányokon is változtattak. Később az elhelyezésről is döntés született, így került először a szoborváltozat a Gyár utcai parkba (ma Liszt Ferenc tér), ill. később – Ady Endre szobra felállítása okán – mai helyére.^[1]
A síremlékről több méltatás is megjelent a korabeli sajtóban. Így, már az avatást megelőzően is a Vasárnapi Újság hasábjain.
"Az emlék egy magas oszlopkő, melynek díszítése a székely kapuk oszlopbálványára emlékeztet. A magyaros díszítésű oszlopfő fölött a párkányt foglalja el Irányi mellképe, bronzból öntve. Hűséges képmása a hazafinak. Ez a mellszobor is nagyon sikerült munka, de az egésznek mégis az oszlop előtt álló magyar leány alakja adja meg a mély értelmet és művészi jelentőséget. Az erős, szép parasztlány szomorún támaszkodik az oszlophoz, fejét lehajtja, bal vállán a 48-as zászló. Ennek rúdját szorítja szépen nyugvó balkezével magához; jobb keze alácsüng, a fájdalom nyugalmával. A bánat, az elhagyatottság személyesítője a lány: arczában, ruházatában pedig a magyar népre emlékeztet. Az egész mű összhangban illeszkedik be a temető mélabús hangulatába.... "^[4]
Az alkotóról: "...szerencsés sugallattal gondolta ki a szobormű tervét, összekötvén abban a demokrata Irányi emlékezetét a magyar néppel, melynek érdekeit oly önzetlenül szolgálta egész életén keresztül az, elhunyt hazafi. Művészi értelemről és erőről, nemesen és magyarán érző szívről tesz tanúságot Kallós Ede ezzel a munkájával. "^[4]

---