Tavaly összel Zebegényben csavarogtunk, amikor egy gyors zápor elől bemenekültünk a Havas Boldogasszony-templomba. Körbesétálva bukkantunk Keresztelő Szent János^[1] szobrára. Két éve Párizsban járva az Orsay múzeumban^[3] láttam eredetijét, igaz kétszer ekkorában. A "mi" szobrunk pontos kicsinyített mása az ottaninak 1/2 méretben. Az alkotó ugyanaz, de a "főpéldányt" még Thiébaut Frères bronzöntődéje készítette. Utánajárva kiderült, hogy legalább 3–4 múzeumi redukció (Franciaország, Németország, USA) készült belőle már Barbedienne műhelyében, és több, szintén ott készült műhelyi redukció. Ebből egy példány került Zebegénybe, hogy hogyan és mikor az a múlt ködébe veszik.
Paul Dubois^[2] francia szobrász és festő a 19. századi szobrászat egyik jelentős képviselője.

A bronzszobor finoman kidolgozott: a test realista, a haj hullámos formái lendületet adnak. A fiatal test ábrázolása egyensúlyoz a gyermeki törékenység és a jövendő próféta szellemi ereje között. Egy állatbőrből készült ágyékkötőt visel, mint későbbi aszkéta életében is. A bal kézben tartott kereszt alakú bot bibliai eredetre, Krisztus későbbi kereszthalálára utal. Felemelkedő mutatóujja az égre irányul: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!" (János 1.29), ez a mondat akkor hangzott el, amikor meglátta Jézust a Jordán partján. Arca részletgazdag, intenzív kifejezést hordoz, nyitott szája, komoly tekintete prófétai ihletet sugároz.

Egy idős hölgyet kérdeztem a templomban, hogy "mikor került ide a szobor?" . A válaszon sem csodálkoztam, mert azt kaptam: már a nagyanyám idejében is itt volt...

---