Málta 1565-ben győzedelmeskedett az oszmán seregek felett, de nagy árat fizetett érte: szinte minden romokban hevert. IV. Pius pápa, szerette volna, ha Málta továbbra is a kereszténység bástyája marad ezért saját hadmérnökét, Francesco Laparellit^[1] küldte Máltára, hogy újjáépítse. Máltai mérnőktársával, Girolamo Cassarral^[2] letették egy új, erődített város alapkövét a Málta fő kikötőit elválasztó félszigeten. Vallettának nevezték el, alapítója Jean de Valette, a Szent János-rend nagymestere után.
Az alapkő letételének 450. évfordulója tiszteletére emeltek szobrot a város megálmodóinak. A mű elkészítését az Alfred Mizzi Alapítvány finanszírozta a Heritage Malta szervezettel együttműködve. A szobor alkotója John Grima^[3] helyi művész, aki elképesztő művet készített.
Az alkotás nem arcképmás, hanem szimbolikus emlékmű, amely a két építész történeti szerepét formai és térbeli metaforákon keresztül jeleníti meg. A szobor két, egymás felé forduló, absztrakt emberalakból áll. A két fej enyhén egymás felé billen – ez együtt gondolkodást sugall, Laparelli elméleti tervei és Cassar gyakorlati megvalósító munkája közötti kapcsolatot. Egyik sem fontosabb a másiknál, ezért testük nem is különül el. A fejek ráadásul sisak- vagy kalapszerű formák, amelyek egyben utalnak a 16. századi viseletre.
Az emlékmű Valletta „eszméjének” szobra: a racionális rend, az együttműködés, a hosszú távra tervezett városi struktúra megfogalmazása. A mű ereje éppen abban rejlik, hogy nem illusztrál, hanem értelmez, és a nézőt aktív gondolkodásra készteti a város és az építészet jelentéséről. Kiemelten fontos részlet a bevésés a mellkas ívelt felületén: ez egy rácsszerű városterv, amely egyértelműen Valletta híres alaprajzára utal. A lelkes szemlélő még egy épület rajzát is felfedezheti a mű hátulján.

A mű avatásán az avatóbeszédet Málta miniszterelnöke, Joseph Muscat tartotta.^[4]

---