Agyagosszergény két településrészből áll.
Szergényből, a későbbi Fertőszergényből, mely az idősebb település (1356-Zerghen) és Agyagosból, melyet 1256-ban (Ogegus) említ először oklevél.^[1]
1927-ben egyesítették a két települést, átmenetileg Fertőszergényagyagosnak is hívták.
A ma is látható, Szent László tiszteletére épült templomot Zalka János győri püspök 1883. szeptember 30-án szentelte fel. Kegyura herceg Esterházy Miklós volt.
Üvegablakait Vermes Ágoston (Sopron) készítette 1886-ban.
A II. világháborúban, -amely a polgári áldozatokkal együtt hetven életet követelt- súlyosan megrongálódtak.^[2][3] Palka József üvegfestő restaurálta őket, illetve az elpusztultak helyett újakat készített.
Szergény Árpád-kori Szent Márton temploma „az idő viszontagságai által megemésztetett”, valószínűleg a törökök égették fel.^[2]
Ennek emlékét őrizheti a Szent Márton ablak, amely Palka József alkotása.
A körkeretes üvegablakon azt a jelenetet látjuk, amikor a katona Márton megosztja köpenyét a didergő koldussal.
„Amikor Márton még római katonatiszt és katechumen volt -- beszéli el legendája a sokszor ábrázolt jelenetet --, lovon közeledett Amiens kapujához. A lova egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért. Márton azonban katonatársaival épp az imént játszotta el minden pénzét, s így kiáltott: ,»Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!'« Azzal fogta széles köpenyét, lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak: ,»Fogjad, barátom -- mondta neki, és ráterítette a meleg anyagot --, és a lovamnak köszönd meg, mert a köpenynek ez a része őt takarta!«”^[4]

---