A köztereken lévő alkotások sokszor esnek áldozatul a vandalizmusnak vagy az anyagi haszonszerzés reményének. Eme kettő dolog együttvéve hamarabb megpecsételi egy-egy alkotás sorsát, mint maga az idő vasfoga. Míg az ózdi "Gerelyes lány" a vandál kezek által elkövetett rongálásnak évtizedeken keresztül ellenállt, az éjszaka leple alatt daruskocsival érkező fémtolvajokkal szemben már védtelennek bizonyult.^[1]

Mészáros Dezső szobrászművész "Gerelyes lány" című szobra 1969-ben került elhelyezésre Ózd-Bolyok városrészben a Bulcsu utca és Árpád vezér út kereszteződésénél egy általános iskola előtti kis füves területen egy emelt talapzatra. A közel 2 méter magasságú nőalak jobb keze a magasba emelve, melyben gerelyt tartott. Igaz Wehner Tibor könyvében 1964-es dátum szerepel a szobrász köztéri alkotásainak felsorolásánál, azonban ugyanezen könyvben megjelent fényképen a szobrász műtermében a szobor mellett áll és a kép 1968-ban készült.^[2] Mészáros Dezső 1963-ban kapta a megbízást a szobor készítésére a Borsod Megyei Beruházási Irodától, de csak 1969-ben helyezték el közterületen.^[3] Időközben az elkészült szobor kiállításra került a budapesti Műcsarnokban megrendezett nagyszabású X. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, melyet az ország felszabadulásának 20. évfordulójának tiszteletére rendeztek meg 1965-ben.^[4]
Érdemes megnézni az alábbi korabeli Filmhíradó összeállítást a kiállításról: https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=18339

Ahogy az ózdi újságcikk is beszámolt róla a városban a vandálok több köztéri alkotáson élték ki frusztráltságukat, bizony ez a szobor sem tartozott a ritka kivételek közé. A kezében tartott gerelyt először hullámosra hajlították, majd idővel le is törték.^[5]

"A szobor egyike a legtöbbet vitatott műveknek városunkban. Ez minden bizonnyal a formai megjelenítésből adódik. Eltekintve attól, hogy az alkotónak vannak pozitív formai és esztétikai értékei, utalnék arra a figyelemre méltó felfogására is, mely szerint az archaikus görög művészet formavilága, embereszménye döntően hatott e mű megalkotásánál. A formák leegyszerűsítése,)a mozgás, a dinamika visszafojtottsága mindenképpen erénye. Mindezek ellenére úgy érzem, a ma emberétől. városunk lakóitól — beleértve azokat is, akiknek szimpatikus — a szobor kissé távoli, idegen. (Ez persze semmiképpen nem jelenti azt, hogy meg kell rongálni!! Amint a képen is látható, a gerely el van törve és hajlítva. Akár tetszik egy szobor, akár nem, tiszteljük benne az alkotó munkáját és a magunk tulajdonát.) Végezetül megjegyezzük: talán jobban kellett volna megválasztani a szobor helyét, szerencsésebb hely is akadt volna, mint a Béke telepi 2-es számú általános iskola."^[6]

---