Tiszasülyre látogattunk a Látófa avatás hírére. A központhoz közeli Tisza-gátra felérve, rögtön látható a kis parkkal körülvett, monumentális alkotás, melyet rövid, burkolt lejtőn meg lehet közelíteni. A vadregényes Tisza-parton felállított, ámulatraméltó alkotást körüljárva, lefényképezve, leírásához segítségül hívtam a talált forrásokat, a következők szerönt.

A Látófa, 2025. december 12-i avatásáról forrást találtam. ^[1]

A második forrásban olvasható, hogy a különleges élményt nyújtó alkotást, a 6-8 méter magas tölgyfából tervezték készíteni„a néprajzi hagyományokat ötvözi a világfa misztikus szimbolikájával”. Megtalálhatjuk rajta a nap és a hold ábrázolását, a törzsre feltekeredő kígyót, mely eg tarisznya felé tart. A kompozíció része, a lábánál, látható, gránitból faragott kecskeszobor lés gidái, melyek gazdagítják a látványt. ^[2]

Egy harmadikként szerepeltetett forrás is foglalkozik az avatással, melyben a műalkotás alkotóinak nevei is szerepelnek és az Őrfa névvel is illetett mű leírása is ismertetésre került. ^[3]
Ebből a harmadik forrásból idézek is:
„A múlt megőrzése és a közösségbe vetett hit ereje. Ez a Látófa üzenete. Tiszasüly ikonikus jelképe, és mostantól új turisztikai látványossága, más néven Őrfa most ismét életre kelt. A monumentális köztéri műalkotás bemutatóját és ünnepélyes átadóját pénteken este tartották.
A Látófa Pogány Gábor Benő és Heinrich Schorno szobrászművészek alkotása, mely a település történetét, jelképeit és szellemiségét sűríti magába. Gyökerei, szimbolikája és művészi megformálása révén a műalkotás nem csupán helyi érték, hanem a magyar kulturális örökség új eleme.
„A Látófa történetét Nagy Richárd, Tiszasüly polgármestere és Pogány Gábor Benő közös írásából ismerhetjük meg:
– A Látófa évszázadokon keresztül a tiszai élet és a közösségi összetartozás szimbóluma volt. Nevét onnan kapta, hogy a tetejére felmászva belátni lehetett a környéket, ami fontos szerepet játszott a folyó menti életben. Az Őrfa elnevezés pedig arra utal, hogy egyfajta természetes őrtoronyként szolgált, segítve a helyiek tájékozódását, figyelve a Tisza vízállását, és irányítva a halászok, hajósok tevékenységét – olvasható a leírásukban.
Abból kiderül, hogy a 19–20. században Tiszasüly a térség egyik jelentős vízi központja volt, hajóállomással és gőzfűrészüzemmel is rendelkezett. A folyón tutajok és uszályok szállították az építkezésekhez szükséges faanyagot, gabonát, s más árukat. Az úsztatott fenyőrönkök, a halászati tevékenységek, valamint a vontatott hajózás irányítása mind-mind a Látófához kötődtek, amely tájékozódási pontként és megfigyelőhelyként is szolgált.
A helyiek számára a fa nem csupán egy tárgy volt, hanem egy találkozási pont is, ahol a közösség tagjai összegyűltek, megbeszélték ügyeiket, és figyelték a folyó változásait. Az ártéri gazdálkodás idején a Tisza mindennapi életük szerves része volt, így a Látófa a természet és az ember harmonikus együttélésének is jelképévé vált.”

---