Csatkai Endre a Soproni Szemle 1966-ban megjelent 19. számban írt a soproni vendégfogadókról.
Még az államosítás után is sokáig Forsternek hívták a házat.
1887-ben még fogadóként üzemelt, majd fűszerkereskedés nyílt benne.^[1]
Épületdíszei megrongálódott állapotúak.
„A Hattyúk matuzsáleme a soproni Hattyú Fogadó. A Magyar utca és a Pócsi (akkor Kis) utca sarkán állt az épület, amelynek építtetése-építése mára már a feledés homályába veszett: annyi bizonyos, hogy 1828-ban már megvolt, már működött – és gyakran cserélt gazdát. A sokadik tulajdonosváltás után profilt is cserélt: fogadóból-vendéglőből némi belsőépítészeti átalakítás után fűszerüzletté vált, és két ajtónálló gigászfigurát is kapott a homlokzat tornyára helyezett bádoghattyú mellé, amellyel az épület mindenkori tulajdonosai annak múltja előtt kívántak tisztelegni.”^[2]

---