Amikor valaki belép az egykori Magyar Királyi Pénzügyminisztérium épületébe, tekintetét rögtön magához vonzza a szemközt sorakozó férfiakból és nőkből álló koszorú, ami egy ugyancsak vonzó domborművekkel díszített építmény tetején látható.
Rekonstrukció, mint a legtöbb díszítő motívum az épületben, hiszen a világháború után nem történt meg a helyreállítás, az akkori rendszer nem őrizte meg, nem állította helyre az épület elveszett külső-belső díszeit. Biztosra mondom, amikor ott jártam, merthogy vonzott az ottani klubélet a beat-zene és a tánc, nem volt itt, most pótolták.
Sajnos, elődeink anno nem gondoltak rá, hogy szikrázó fényekkel a háttérben közel lehetetlen fotózni, így a fotók nem egyértelműen adják vissza a látványt.
Az viszont itt is jól látszik, amit említettem a többi, itt készült műlapon, két stílus ötvözete határozza meg az összképet. Jól látszanak az oszlopok találkozásainál egyrészt a gótika csúcsíves jellegzetességei, utalva a szomszédos Mátyás-templom stílusára. Másrészt ugyanitt gazdag festés is feltűnik, ami a magyaros hímzés motívumait idézi meg.
A felsorakoztatott fogadó bizottság tagjai ugyancsak a magyar vonalat képviselik. Adott körülmények között elég nehéz volt megörökíteni a részleteteket, de ruházatuk, sziluettjük, a környezet mind ezt a benyomást erősítik.
Alaposabban nézve, a figurák nem túl kidolgozottak. A hölgyek ruházatán minimális díszítés látszik, a többségében tőrrel-karddal ábrázolt fériak ruházatán is elkézelhető lenne némi sújtás. Igaz, ezt meg tudom magyarázni, feltételezem, hogy a sok feltűnő díszítés között ezt már nem akarták hangsúlyozni.
Ami meglepő, a magasban felállított nyolc figura mindkét kezével egy-egy kígyóba kapaszkodik, így alkotnak egy láncolatot a magaslaton.

---