Homokkomáromba a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra útvonalán érkeztünk meg Valkonya felől, s nem tagadom elég fáradtan, hisz igazi hullámvasút ez a szakasz. Így aztán örültem, hogy már jártunk e településen előző év októberében amikor is sok-sok fotó készült meglévő és új alkotásokról. Most nem lett volna kedvem fotózni. Az biztos, hogy a helyiek már várják az újabb alkotásokat, mivel már négy db szoboralapzat a templom felé elkészült. Így aztán igazán meglepődtem a központba érve, hogy ott áll egy új szobor.
A szobor lábánál fém táblán a következő felirat olvasható: “Halászné Kelen Szilvia emlékére. Lellisi Szent Kamill 2025.11.16.”
Az, hogy ki volt Halászné Kelen Szilvia a helyszínen kiderült a helybéliek segítségével, még a házát is megmutatták. Halászné Kele Szilvia tragikus hirtelenséggel hunyt el, a Magyar Vöröskereszt Házi Segítségnyújtó Szolgálat dolgozója volt. Tiszteletére és emlékére avatták fel Tislér Zoltán által készített Lellisi Szent Kamill szobrot 2025. november 16-án. ^[1]
A szoboravató meghívójában a következő áll:
“Álljon ez a kis emlékmű minden BETEGÁPOLÓ, GONDOZÓ tiszteletére és főhajtás egy kedves LÉLEK előtt, aki hatalmas űrt hagyott maga után.”
Lellisi Szent Kamill (1550–1614) szerencsejátékfüggő katonából lett a betegek hősies ápolója. Egy makacs lábseb és a kórházi nyomor látványa fordította a hit felé. Létrehozta a kamilliánus rendet, amelynek tagjai vörös keresztet viseltek (300 évvel a Nemzetközi Vöröskereszt előtt). A kórházak, betegek és ápolók pártfogója. ^[2] Lellisi Szent Kamillt 1746-ban avatták szentté, majd bő egy évszázaddal később a kórházak és haldoklók patrónusa lett. Mivel XI. Pius 1929-ben a betegápolók oltalmazójává is megtette, neve ma is ott szerepel a haldoklókért mondott közbenjáró imákban. ^[3]

---