Ez a vasárnapi kirándulás elég regényesre sikerült. Az avatásra nem tudtam menni, de fontosnak tartottam a hétvégi napot, hiszen gyönyörű napsütés volt, a következő napokra változás várható.
Kicsit nehéz volt a kávézóhoz való eljutás, mert a google nem tudta, hogy hét végén az oda vezető út rövidíthető szakasza le van zárva. Érdeklődtem, ami meglepetésre azt hozta, hogy a megkérdezett, kedves fiatal hölgy felajánlotta, hogy elvisz. Történt már ilyen velem, akkor is meghatódtam, hogy van ilyen.

Aztán odaérve, mikor magamra maradtam, a nyitvatartásról tájékoztató tábla durván közölte velem, hogy vasárnap zárva tartanak. Jajj!
De nem adom fel egykönnyen, nézegettem, talán látok valamit a kerítésen keresztül. A kertkapunál pedig – saját magamat is meglepve – lenyomtam a kilincset. Szezám...!!! (Embert nem láttam, mert érdeklődtem volna, de hát így alakult, benn voltam.)
Mentem kicsit előre és egyszerre láttam meg az alkotást a zöldeskéken folydogáló Tiszával. A Tisza nyugodt volt.

Az avatásra a meghívót az Fb-n olvastam. "Érdekelt". A Park kávéző és a Szolnoki Bronzszobrászati Szimpózium "közreműködésével" állíttatott és hosszú lista sorolja a szobor létrejöttében szerepet játszó segítők neveit. ^[1]
A szobor gyönyörű, nekem nagyon tetszik! Az avatásról képsorozat jelent meg még a hét végén a kávézó Fb-oldalán: https://www.facebook.com/partkavezo/posts/pfbid033dZkS9auVZ9qi72FxqgmwfRcP8rW8zXxuptoXSnHZ2Z7LxjpX1uHh7MhrNTH8wQCl

A mű szerepelt már 2025-ben egy kiállításon, amiben kiemelték a szobrot az anyagból, ezekkel a szavakkal: "...a tájat és a nézőt helyezi új, szokatlan kontextusba". Ez itt már utalás, pontosabban el is hangzott, hogy az alkotás hamarosan a Tisza-parti Part Kávézó kertjébe kerül. ^[2]

Én maradok a zenénél a címet követve. Nekem egy gregorián kotta, régmúltból fennmaradt papírtekercs jutott az eszembe – patinás bronzból megformálva.

---