A Kapisztrán Szent János-templom igen régi ismerős, hiszen több műlap készült már onnan az ott lévő alkotásokról.
Templomtörténet zanzásítva: 1948-tól élt a templomépítés gondolata, az építkezésis megindult már szeptemberben. Felszentelésére pedig 1949. július 10-én került sor. A templom belsejének díszítésére viszont csak később, 1950 környékén került sor. Így ez a hat, fából készült alkotás is akkoriban került helyére. Különböző szenteket ábrázolnak, a falakra erősített konzolokon állnak. A szobrok alkotói válogatottan a „Római Iskola” művészei közé tartoztak. ^[1]
Margit 1247-ben született, Lavianoban. Sorsa nem jól indult, édesanyját elvesztette, mostohaanyja nem fogadta el. Szeretet nélkül bontakozott ki szépsége, de a szeretet utáni éhsége egy montepulcianói nemes kedvesévé tette. A bűn lánya lett. Kilenc évig élt bűnben, amikor párját megölték és magára maradt. Apja nem fogadta vissza házába, Margit mostohaanyja hatására gyermekével együtt elüldözte.
Ekkor hallotta meg Krisztus hangját. Innentől vezekelni akart. Szent Ferenc fiai segítették, ahol vezeklőruhát kért. Szépsége akadállyá válotozott, de mégis volt, aki vállalta Margit lelki vezetését.
A vezeklés időszaka hosszú lett, mivel nem bíztak meg benne. Attól féltek, szépsége visszaviszi őt arra az útra, ami elől menekülni akart.
Csak 1276-ban vehette fel a ferencesek vezeklőruháját. Amikor Krisztust kérte, nevezze lányának, az Úr hangja válaszolt: ,,Most még nem nevezlek a lányomnak, mert a bűn leánya vagy.'' De végül elnyerte ezt a tisztességet.
Mégis ekkor kezdődött küzdelme nagyobbik része. Ő vívta "a teste, bűnének eszköze elleni harcát", az emberek (13.század!) szentet láttak benne, küzdött ellene. Amikor el akart bújni előlük, Krisztus szavaiba ütközött: ,,Egykor könnyeiddel nyilvánítottad ki a fájdalmat, amelyet az én szenvedésem láttán éreztél. Most hallgatásra késztet a fecsegéstől való aggódás, az a félelem, hogy azt gondolják: hiú dicsőséget keresel. Kelj fel és sírj a lábamnál! Fájdalmadat ne tartsd vissza, ne is rejsd el!''
Kételyei között a Sátán is megkísértette. Többek között azt súgta, nem is Krisztus nyújtott vígaszt neki, hanem ő. Krisztus szava elérte és vígaszt adott, bár fenntartva az okot a kétkedésre.
Ötvenéves korában halt meg; XIII. Benedek 1728 pünkösdjén vette fel a szentek közé. ^[2]

---