Árpád-házi Szent Erzsébet (Sárospatak, 1207. július 7. – Marburg, 1231. november 17.) II. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya. Bátyja, IV. Béla, férje, IV. Lajos türingiai tartománygróf. Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot: gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Első gyermekének születése után menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített. Második gyermeke születése után hálából 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban. A szegények és betegek védőszentje. A kassai domban nyugszik. ^[1]

A monda szerint: "Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, amely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, eközben sógorával, Henrikkel találkozott. Arra a kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat. Amikor megmutatta, a kenyerek helyett (télvíz idején) illatos rózsák voltak kosarában – eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon." ^[1]

Az vitatott, hogy Pozsonyban vagy Sárospatakon született, de a város magáénak érzi a szentet.
A falfestmény igen színes feltűnő, azt olvastam egy forrásban, hogy Lotz Károly egyik 1930-ban készült festménye alapján tervezte az alkotó. ^[2] Erzsébetet klasszikus formában, rózsákkal a kötényében ábrázolta a festő. alul lenn olvasható a z alkotói szignó.

"Áldás a Szent Erzsébet-falfestményen – közösségünk új jelképe született
Ma különleges pillanatot élhettünk át: Őexcellenciája, Ft. Dr. Ternyák Csaba egri érsek megszentelte azt az óriás méretű falfestményt, amelyet városunk készíttetett Szent Erzsébet tiszteletére. Ez az alkotás nem csupán művészeti érték: a sárospataki közösség hitének, összetartozásának és az irgalmasság, jóság, szeretet iránti elkötelezettségének jelképe." ^[3]

---