Holnap érkezik el a napja, bezár a szoborpark a HAB kertjében, Gergely Réka és Gilly Tamás műveinek színtere.
Gergely Réka egy alkotásával Köveskálon találkoztam először, már ott kiderült számomra, milyen erős hatással volt rá tanulmányai színtere, a japán kultúra. A Szpikulával is találkoztam már, a Millenáris parkban, a 2024-es évi Art Market Budapest rendezvénysorozata alkalmával. Az előzmények után messziről felismertem az alkotót, nagy öröm volt, amikor igazolódott.
Írtam ott is, Szpikula: "Viszonylag alacsony hőmérsékletű, sűrű, a Nap legalsó légkörén (kromoszféra) átemelkedő gázsugarak. A napkorona, vagyis a Nap külső légköre a szpikulák felett található, és láthatóan azokból alakul ki. Egy adott pillanatban a Nap felszínén körülbelül 100 000 aktív szpikula van. Az alsó kromoszférából hozzávetőleg 20 km/sebességgel több ezer kilométer magasba emelkednek, majd pár perc elteltével feloszlanak vagy visszazuhannak. Látszólag teljesen függetlenek a mélyebben található fotoszféra egyéb jelenségeitől, például a napfoltoktól." ^[1]
Gergely Réka saját alkotásairól: "Szobraim alapvetően több egységből épülnek fel. Az egyszerű alapelemek mint hordozó és hordozott részek kapcsolódnak egymáshoz. Rendszerint megjelenik egy síkokkal határolt geometrikus test, melynek tartó, hordozó vagy befoglaló szerepe van, valamint egy vagy több hordozott, megtartott, keretezett, ívesen hajlított forma. E két egység egymáshoz való viszonya egyensúlyban áll, kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást..."
A "lényeg-kiemelés művelete", az absztrakció alapvető, kiemelt szerepet képvisel munkáiban. Mindez tovább vezet a "filozófiai fenomenológia" és a zen szemlélet megértése/megértetése és bevonása felé. ^[2]
Wehner Tibor egy korábbi kiállítás kapcsán megfogalmazott gondolatsorát idéztem meg "válaszul" az előzőekre:
“A valóság és a művészet kérdésfelvetéseinek kapcsolatát, bizonyos esetekben megegyezéseit, azonosságát ismerte fel Gergely Réka. Akár a durvább és anyagszerűbb, akár a fegyelmezettebb, mívesebb művel állunk szemben, illetve művet járjuk körül – mert itt hallatlan intenzív térszervező erők munkálnak minden alkotás esetében – a formarend mindig redukált, összefogott, a kompozíció minimalista szemlélettel alakított, letisztult, a geometria dimenzióiba foglalt, amelyhez, amelynek zárt vagy áttört elemeihez harmonikusan kapcsolódik egy-egy lendületes íves forma is.” ^[3]

---