James Joyce ír író Ulysses című regénye a modern világirodalom egyik legfontosabb, monumentális alkotása. A könyv teljes cselekménye egyetlen napon, 1904. június 16-án játszódik Dublinban. A történet a főhős, Leopold Bloom (Virág Lipót) egész napos, labirintusszerű városi bolyongását követi végig. Világszerte ezt a napot nevezi a kultusz Bloomsdaynek (Bloom napjának). De hogy jön ide Szombathely? A regény szövege szerint Leopold Bloom apja, Virág Rudolf szombathelyi származású zsidó ember volt, aki innen vándorolt ki Írországba. A helytörténeti kutatások ráadásul igazolták, hogy a szombathelyi Fő tér 41. szám alatt az 1800-as években valóban élt egy Blum nevű család. Szombathely városa így 1994 óta minden évben saját, nagyszabású kortárs művészeti fesztivállal csatlakozik a világméretű ünnepségsorozathoz. ^[1]
A 2021-ben indult Murális Műhely + Symposion projekt egy egészen rendkívüli köztéri kísérlet. A cél az, hogy a regény mind a 18 fejezetét egy-egy nagyméretű falfestmény (murál) formájában örökítsék meg Szombathely belvárosának tűzfalain, egyfajta monumentális, szabadtéri képeskönyvvé alakítva át a várost. A program szakmai vezetője Szántó István festőművész, a kezdeményezést pedig az Ír Nagykövetség és a Leopold Bloom Művészeti Alapítvány is támogatja. ^[2]
A 2024-es jubileumi, 30. Bloomsday alkalmából két újabb fejezet kapott vizuális formát a belvárosban. ^[3] Ebben az évben a regény 7. és 9. fejezete alapján készült el falfestmény, melyeket Koleszár Stella és Komesz Borbála, valamint Mark Joyce ír képzőművész jegyeznek. A két epizód közötti szoros tartalmi kapcsolat indokolja, hogy a két festmény egymás mellett, egyazon falon foglal helyet a Kőszegi utca 9. szám alatti udvarban. A történet szerint ugyanis a 7. fejezet végén a főhős, Leopold Bloom átvonul a Dublini Nemzeti Könyvtárba, a 9. fejezet cselekménye pedig már teljes egészében ott játszódik. Mark Joyce falfestményének mintázata közvetlenül ehhez a helyszínhez kapcsolódik, a könyvtár klasszikus oszlopcsarnokának mozaikpadlóját idézi meg. Ez a mozaikpadló a valóságban is létezik Dublinban, Ludwig Oppenheimer manchesteri mester tervezte az 1890-es években. A murálon ennek a mozaiknak egy virágindákkal szegélyezett változata jelenik meg. A kompozíció központi eleme a fejezet elején elhangzó, mély filozofikus tartalommal bíró idézet, amely élénkvörös, a dublini Bloomsday-korszak hangulatát idéző betűtípussal olvasható a falon:„Tartsd magad a most és itthez, melyen át minden eljövendő a múltba merül.”A mondat a pillanat megélésére, az idő múlására és az emberi emlékezetre reflektál. A klasszikus időfelfogás szerint a jövő még nem létezik, a múlt pedig már csak az emlékezetünkben él – egyedül a MOST és az ITT valóságos, amelyen keresztül a jövő megállíthatatlanul áramlik át a múltba. A falfestmény arra emlékeztet, hogy minden egyes ember élete ilyen egyedi, egymás után múló napokból, belső monológokból és külső eseményekből tevődik össze. ^[4]
Maga a köztéri műalkotás nemcsak önmagában, hanem a megtalálásának élményével együtt válik teljessé. Eredetileg azért érkeztünk Szombathelyre, mert a város tökéletes kiindulópontnak bizonyult egy háromnapos kéktúrázáshoz. Ha pedig már itt voltunk, elhatároztuk, hogy felkutatjuk a híres irodalmi falfestményeket. Szombathely zegzugos, ódon, sikátoros belvárosi utcáit járva a murálok keresése egészen különleges élménnyé vált: olyan volt, mintha rejtett geoládák után kutatnánk a házfalakon. Amikor a szűk utcákból felpillantva hirtelen feltárult előttünk egy-egy ilyen hatalmas, színes, kortárs műalkotás a szürke tűzfalakon, az minden alkalommal igazi, tiszta vizuális örömöt és a felfedezés izgalmát nyújtotta. A kortárs street art itt valóban részévé válik a városi kalandnak és a gyalogos felfedezésnek.

---