James Joyce ír író Ulysses című regénye a modern világirodalom egyik legfontosabb, monumentális alkotása. A könyv teljes cselekménye egyetlen napon, 1904. június 16-án játszódik Dublinban. A történet a főhős, Leopold Bloom (Virág Lipót) egész napos, labirintusszerű városi bolyongását követi végig. Világszerte ezt a napot nevezi a kultusz Bloomsdaynek (Bloom napjának). De hogy jön ide Szombathely? A regény szövege szerint Leopold Bloom apja, Virág Rudolf szombathelyi származású zsidó ember volt, aki innen vándorolt ki Írországba. A helytörténeti kutatások ráadásul igazolták, hogy a szombathelyi Fő tér 41. szám alatt az 1800-as években valóban élt egy Blum nevű család. Szombathely városa így 1994 óta minden évben saját, nagyszabású kortárs művészeti fesztivállal csatlakozik a világméretű ünnepségsorozathoz. ^[1]
A 2021-ben indult Murális Műhely + Symposion projekt egy egészen rendkívüli köztéri kísérlet. A cél az, hogy a regény mind a 18 fejezetét egy-egy nagyméretű falfestmény (murál) formájában örökítsék meg Szombathely belvárosának tűzfalain, egyfajta monumentális, szabadtéri képeskönyvvé alakítva át a várost. A program szakmai vezetője Szántó István festőművész, a kezdeményezést pedig az Ír Nagykövetség és a Leopold Bloom Művészeti Alapítvány is támogatja. ^[2]

Roisín McGuigan ír képzőművész „Vándorló csillagok” (Stellae Erraticae) című nagyszabású falfestményét 2025. június 13-án adták át. ^[4] Az alkotás mellett lévő táblán a művész szavai olvashatók:
„Ez a falfestmény a Ulysses 10. fejezetének valamennyi szünetét és írásjelét jeleníti meg. Az írásjelek itt egymásnak ütköznek, új csoportosulásokat és összevisszaságot hozva létre, mégsem válnak disszonánssá. Ahogyan az elmozdított és kézbevehető szövegek amelyektől elszakadtak, ezek is gazdagabb képpé állnak össze – a szünetek hangulatos csillagképévé.Joyce szüneteiben lélegzetvételek történnek, a gondolatok elkalandoznak, az idő kitágul, a belső monológok beszélgetésekké alakulnak. Itt ugyanazok a szünetek hasonlóan kiszámíthatatlan szintaxist teremtenek. Az egyidejűség és az átalakulás érzése jelenik meg, új jelentések születnek. Ezek a Stellae Erraticae, azaz vándorló csillagok messze kerültek eredeti kontextusuktól; idegen helyre sodródtak: szavak nélküli káoszként ösztönzik a szemlélőt arra, hogy elmerüljön saját belső monológjában. A mű készítése közben más „vándorló sziklák” is eszembe jutottak – az úgynevezett vándorkövek, amelyeket a természet kiszakított eredeti helyükről, majd egészen más környezetbe sodort. Bár mozdulatlanul állnak, mégis idegenek maradtak ott, ahová kerültek – akárcsak Leopold Bloom –, és ugyanúgy a földhöz tartoznak, ahol az egyetlen lehetőség a csillagok szemlélése.”

Maga a köztéri műalkotás nemcsak önmagában, hanem a megtalálásának élményével együtt válik teljessé. Eredetileg azért érkeztünk Szombathelyre, mert a város tökéletes kiindulópontnak bizonyult egy háromnapos kéktúrázáshoz. Ha pedig már itt voltunk, elhatároztuk, hogy felkutatjuk a híres irodalmi falfestményeket. Szombathely zegzugos, ódon, sikátoros belvárosi utcáit járva a murálok keresése egészen különleges élménnyé vált: olyan volt, mintha rejtett geoládák után kutatnánk a házfalakon. Amikor a szűk utcákból felpillantva hirtelen feltárult előttünk egy-egy ilyen hatalmas, színes, kortárs műalkotás a szürke tűzfalakon, az minden alkalommal igazi, tiszta vizuális örömöt és a felfedezés izgalmát nyújtotta. A kortárs street art itt valóban részévé válik a városi kalandnak és a gyalogos felfedezésnek.

---