Vajon mennyi elfeledett kincs rejtőzik még a hajdani szocialista nagyvállalatok egykori reprezentatív termeiben és mennyi veszett el közülük végleg a rendszerváltás, a privatizáció és modernizáció viharaiban? Székesfehérvár és a Videoton neve összeforrt a hazai ipartörténettel, ahol világhírnevet szerző rádiók és televíziók készültek. Azonban nemcsak a műszaki cikkek területén készültek remekművek a gyárban, hanem a gyár részére is készült egy műremek, méghozzá a kor nagynevű ötvösművésze, Engelsz József által.

Nemrég rámkacsintott a szerencse és egy online antikváriumban rátaláltam az ötvösművész munkásságát bemutató monográfiára, benne az eddigi egyetlen képre a műalkotásról. Engelsz József 1974-ben kapta a megbízást a székesfehérvári Videoton Gyár tanácstermének díszítésére. A nagyméretű 2x4,5 méter befogadóterületű sárgaréz plasztika 1976. januárjában került elhelyezésre a falfelületen.^[1] A csiszolt sárgaréz plasztika távolról egy erősen absztrakt, nonfiguratív műalkotásnak tűnhet. Közelebbről szemlélve azonban a formák ritmusában nyomtatott áramkörök, híradástechnikai berendezések és egyéb szerkezeti elemek ipari funkciójának átkomponált asszociációi fedezhetők fel, mely vizuálisan is tökéletesen illeszkedett a Videoton gyár profiljához.^[2]

Az alkotó, Engelsz József kétszeres Munkácsy-díjas (1964, 1971) ötvös- és szobrászművész volt. Pályáját főiskolásként érmekkel kezdte, majd nagyméretű rézdomborításokat készített, amelyeket gyakran finom rekeszzománc díszítéssel látott el. Elsődleges anyaga a réz maradt, de ékszereinél nemesfémekkel is dolgozott. Motívumvilágában a magyar népművészet kifejezésmódja, valamint a görög és bizánci művészet stílustára egyaránt jelen volt, miközben előszeretettel építkezett sajátos organikus vagy geometrikus formákból is.^[3]

Ezt a Videoton-gyári munkáját is komoly szakmai elismerés övezte: a nagynevű ötvösművészt 1977-ben érdemes művész címmel tüntették ki, a Kulturális Minisztérium pedig nívódíjjal is jutalmazta, mivel a sárgaréz térplasztika elnyerte az év legjobb köztéri alkotása címet.^[4]

A műalkotás felkutatására, megtalálására helyi szinten már sok követ megmozgattam, sajnos törekvéseim ezidáig nem vezettek eredményre. Ha bárkinek van információja arról, hogy mikor bonthatták le (és egyáltalán lebontották-e) a plasztikát, hova került, esetleg egy eldugott raktár mélyén porosodik-e, vagy netán megsemmisült, kérjük, ossza meg velem/velünk! Minden apró információmorzsa, emlék vagy korabeli fotó hatalmas segítség lenne a mű sorsának tisztázásában!

---