A Karabélyosok hadteste^[1] (olaszul: Arma dei carabinieri, rövidebb nevén a carabinieri) az olasz csendőrség elnevezése. 1815-ben, I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király uralkodása alatt alapították. Katonai rend szerint tagozódnak, alapvető feladata a rendfenntartás. Míg a csendőrség katonai szervezet, addig az olasz Állami Rendőrség egy teljesen polgári testület.
Az emlékművet Luciano Minguzzi^[2] olasz szobrász alkotta, és a csendőrség tagjainak állít emléket. Kétszer is körbejártam mire rájöttem, hogy miért van furcsa érzésem: nincs kitüntetett nézőpontja. A tömeg folyamatosan átalakul, hol lángként, hol szárnyként, hol absztrakt növényi formaként, sőt egyes nézőpontokból szinte egy felfelé törő örvényként jelenik meg. Ez a változékonyság Minguzzi egyik legjellemzőbb formaalkotó eszköze. Bárhonnan nézed, mindig mást látsz benne. Mintha mozogna, emiatt nem figurális emlékműnek tűnik, hanem egy monumentális kinetikus kompozíciónak. Az egymásba fonódó, íves acéllemezek spirális mozgást keltenek, amelynek nincs sem kezdete, sem vége.
A Carabinieri jelvénye egy lángoló gránát, amely az olasz csendőrség történelmi emblémája. Minguzzi ezt a heraldikai motívumot nem lemásolja, hanem monumentális, plasztikává alakítja. A lángoló gránát három alapvető elemből épül fel: a gömbszerű alsó talapzati formából, az ebből kibomló, három csavarodó acélszalagból és a csúcsokban végződő 13 lángnyelvből. Az acélivek jelképezik a csendőrség szolgálatát: hűség, buzgalom, becsület. Az ívek végi lángok nem a pusztítás, hanem az állandóság szimbólumai. A lángnak szándékosan 13 csúcsa van. Ez nem Minguzzi önkényes formai döntése, hanem a Carabinieri hivatalos jelvényének átvétele. A csendőrség sapkajelvényén látható lángoló gránát (granata fiammeggiante) szintén 13 lángnyelvből^[3] áll, és a szobor ezt a heraldikai motívumot nagyítja fel monumentális méretre.

Az avatási ünnepségen rengetegen vettek részt, köztük Giovanni Spadolini, Olaszország miniszterelnöke, Carlo Alberto dalla Chiesa tábornok, a Pastrengo hadosztály parancsnoka, aki az emlékmű létrehozásának egyik kezdeményezője volt, Carlo Tognoli, Milánó polgármestere, aki támogatta a monumentum felállítását, Carlo Maria Martini bíboros, Milánó érseke, a város politikai és katonai vezetése. Az avatóbeszédet Spadolini tartotta^[4].

---