Czine Mihály (1929–1999) Széchenyi-díjas magyar irodalomtörténész, kritikus és egyetemi tanár, a 20. századi magyar irodalomtudomány egyik legmeghatározóbb és legkarizmatikusabb alakja volt. Szatmári szegényparaszti családból származott, és a népi tehetségmentő mozgalmak révén jutott el az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol később évtizedeken át volt a Bölcsészettudományi Kar legendás hírű, magával ragadó előadásairól ismert professzora. Kutatói és oktatói munkásságának fókuszában a modern magyar irodalom, kiemelten Móricz Zsigmond, Németh László és a népi írók szellemi örökségének gondozása állt. Úttörő szerepet vállalt abban, hogy a határon túli – erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai – magyar irodalmat módszeresen kutassa, és az egyetemes magyar kultúra elidegeníthetetlen, szerves részeként emelje be a köztudatba, amiért kortársai gyakran a „határon túli magyar irodalom apostolaként” is emlegették. ^[1]
Nemzeti elkötelezettsége és irodalomszervező tevékenysége miatt tiszteletére 2026. április 25-én a lakiteleki Hungarikum Liget nemzeti panteonjában avatták fel bronz mellszobrát, amely Lantos Györgyi szobrászművész alkotása, és amelynek ünnepélyes leleplezésén Dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész, valamint Lezsák Sándor mondott avatóbeszédet a Lakiteleki Népfőiskola rendezvényén. ^[2]

---