A történet fájdalmasan gyönyörű, úgy kezdődött, hogy Tatai Lajos (aki az Ornamentika Kft. ügyvezetője) nagynénje elmesélte egy kislánykori emlékét, amikor a vagonba zárt szerencsétlen elhurcoltaknak a lányka és nagymamája vizet vitt emberségből. Ez aztán beindította a gondolatot, Tatai Lajos, az emlék örököse a mű tervezője, alkotója is lett egyben, az Ornamentika Kft. a kivitelező. 2016. augusztusában lett kész a mű, ekkor adták át, pontosan az előtt a ház előtt (Rákóczi út 170.), ahol egykor a Reichmanns család lakott. Megdöbbentő ereje van, a kezek, ahogy kétségbeesetten kinyúlnak az ablakon vagy a vagon ajtajának résén, és talán örökre búcsút intenek otthonuknak. A nagy háború előtt a település mindegy 3000 lakosának több mint 10%-a volt zsidó, Békében, harmóniában éltek a felekezetek, a zsidók itt is a kereskedelmet, ipart fejlesztették. Aztán gettóba zárták őket, majd elhurcolták. 300 ember ott maradt örökre. Az emlékmű hátoldalán olvasható az elhurcolt és áldozattá vált férfiak, nők, gyerekek neve. Kövek vannak egy tartóban a frontoldalon, a zsidók gyászoló szokásainak tipikus kellékei. Oldalt, egy szomorú fa alatt a közadakozásból épült emlékmű adományozói vannak feltüntetve. (Az alternatív cím elég szerencsétlen, a Google térképe használja)

---