Balatonlellén, a Városi Művelődési Házként működő egykori Szalay-kúria falán látható szalai Szalay Imre Ignác (1846–1902) domborműves emléktáblája. Az ünnepélyes avatásra 2024. május 18-án, a IV. Szalay Napok rendezvénysorozat nyitányaként került sor, adózva a település egykori jelentős birtokoscsaládja előtt. Az avatáson beszédet mondott az adományozó Mészáros Róbert aki a Szalay Napok támogatója, aktív szereplője majd ezt követően Szűcs Imre plébános áldotta meg az alkotást. ^{[1] [2]}

A bronzhatású kerámiaalkotás Turi Török Tibor keszthelyi szobrászművész jellegzetes stílusjegyeit hordozza magán. A dombormű központi eleme Szalay Imre karakteres, szakállas, pápaszemes mellszobra, amely felett pedig egy kapuboltozat-motívum jelenik meg amelynek középpontjában a Szalay család nemesi címere látható. Az ábrázolt építmény két oldalán kiképzett kis ablaknyílások felett kaptak helyet a politikus életének legfontosabb sarokpontjai a bal oldali ablak felett az 1846-os születési évszám, míg a jobb oldali felett az 1902-es halálozási évszám olvasható.

A domborművön ábrázolt Szalay Imre földbirtokos, országgyűlési képviselő, vadász, borász és író, a dél-balatoni régió és különösen Balatonlelle történetének egyik legmeghatározóbb, legsokoldalúbb alakja volt. Bár a Veszprém megyei Dégen született, élete és munkássága szorosan összeforrt Lellével, ahol a családja a legjelentősebb helyi birtokosnak számított. A helyi emlékezet igazi különcként és polihisztorként tartja számon, aki országgyűlési képviselőként a Parlamentben rendszeresen és szenvedélyesen szólalt fel a magyar szőlészet és borászat modernizációja, védelme érdekében. Nemcsak elméletben foglalkozott a témával, kiváló borász volt, akinek lellei borai a korabeli hazai és nemzetközi kiállításokon is számos arany- és ezüstérmet nyertek. A gazdasági és politikai élet mellett a vadászat volt a legnagyobb szenvedélye és utazásairól rengeteg egzotikus emléket, trófeát hozott haza. Kulturális és társadalmi szerepvállalásával nagyban hozzájárult Balatonlelle századfordulós aranykorához, így az 1838-ban épült családi klasszicista kúria falán elhelyezett emlékmű méltó helyen őrzi az emlékét. ^[3]

---