A váci Horganyhengermű 1940-es évek elején átadott munkásjóléti épülete nemcsak a gyár dolgozóinak életében jelentett fontos lépést, hanem a belső tereit díszítő nagyméretű falfestmények miatt is különleges volt. Az épületbe két fiatal festőművész, Gádor Emil és Illés János készített egy-egy közös alkotást. A falfestmények célja az volt, hogy a megszokott gyári környezetben megmutassák a kétkezi munka, a gyári közösség, a család és a szellemi kikapcsolódás fontosságát.

A díszterem hátsó falát beborító, a terem ívelt plafonjához igazodó falfestmény a fizikai munkát és a családi életet állítja a középpontba. A kép bal oldalán horganyöntő munkások láthatók, amint az izzó fém felett dolgoznak, míg a jobb oldalon ipari prések és hengerművi gépek mellett dolgozó férfiak jelennek meg. A művészek a korra jellemző módon erőteljes, hősies, mégis valósághű alakokként ábrázolták őket. Középen a munka gyümölcseként egy boldog, kisgyermekes család látható, amely összeköti a két gyári jelenetet. A képet alul felirati szalagok keretezik, amelyeken jól olvashatók a korabeli tanulságos mondatok: „Becsületes munka nélkül az Istennek minden adománya keserű”, valamint „Bízzunk a munka erejében!”.

A díszterem előcsarnokában lévő másik falfestmény a művészetek, a sport és a művelődés világát mutatja be, mint a szabadidő hasznos eltöltésének lehetőségeit. A széles kompozíció bal oldalán egy lépcsőn siető négytagú család érkezik elegáns öltözékben, tőlük jobbra egy dalkör látható kottából éneklő férfiakkal és a kórust irányító karvezetővel. A jobb oldalon a sportot és a testmozgást egy diszkoszvető szobor és egy tornász jelképezi. A sarokban a kultúra és a tudomány ismert jelképei kapnak helyet: lant, színházi maszk, csillagászati gömb és egy sakktábla alkot kis csoportot.

Az eddig fellelt források, írásos dokumentumok nem teljesen egyértelműek a festési technikát illetően: az egyik forrás freskóként, a másik seccoként említi a képeket. A kettő között a fő különbség az, hogy a freskó a még nedves, friss mészvakolatra készül, így a festék a száradás során a fal részévé válik, míg a secco a már teljesen megszáradt falra történő festést jelenti.

A rendszerváltás után a Horganyhengerművet privatizálták, a hatalmas gyártelepet feldarabolták, az épületek pedig új tulajdonosokhoz kerültek. A volt munkásjóléti épületben ma a Hit Gyülekezete működik és az ingatlant az elmúlt években teljesen átalakították, modernizálták. A jelenlegi belső terekről készült fotókon a falfestményeknek már semmi nyomuk nincs. Így szinte biztos, hogy az átalakítások és felújítások során megsemmisültek vagy legfeljebb az új falburkolatok és vakolatrétegek alatt rejtőznek.

A műalkotások évek óta a kutatási listámon szerepeltek. Nemrég felvettem a kapcsolatot a váci városi könyvtárral és hamarosan egyik munkatársuk, Serfőző Flóra nyújtott segítséget és bocsátotta rendelkezésemre a falfestményekről készült fotókat és annak forrását. Hálásan köszönöm a közreműködését!

Ui: Illés János festőművészről a rendelkezésre álló korabeli újságcikkekben, archívumokban és művészeti lexikonokban semmilyen életrajzi adatot vagy közelebbi információt nem sikerült fellelnem, így személye és munkássága további kutatásra vár.

---