A kaposvári Keleti temetőben található ez a síremlék, amely a májai Májay család elhunyt tagjainak állít emléket. A síremlék központi eleme egy életnagyságú, kőből faragott emberalak, amely egy mély gyászba boruló nőt ábrázol. A (női?) alak arccal a sírkő felé fordul, teste enyhén előrehajol, kezével a kőtömbbe kapaszkodik, kifejezve a leírhatatlan fájdalmat és a veszteséget.

A sírbolt egy nagyon nehéz sorsú, erdélyi gyökerű család történetét őrzi, hiszen az itt nyugvók életét súlyos tragédiák kísérték végig. Itt pihen a májai előnevet viselő dr. Májay Dezső, aki erdélyi származású jogászként, hosszas tanulmányok és budapesti évek után került Kaposvárra, ahol királyi közjegyzőként dolgozott. A város társadalmi és szellemi életének köztiszteletben álló, meghatározó alakjává vált az évek során. Bár magas állami elismerést is kapott, a későbbi politikai rendszer minden vagyonától megfosztotta, és a közeli Hetes községbe telepítette ki, ott is hunyt el nagy szegénységben, hosszas szenvedés után.

Mellette nyugszik felesége, Májay Dezsőné Apagyi Evva Sári, aki egy pesti színházigazgató leánya volt. Tehetséges írónőként tevékenykedett, aki könyveit Balásházy Péter férfias álnéven jelentette meg, és hűségesen állt férje mellett a kitelepítés és a nélkülözés nehéz esztendeiben is.

A házaspár kisebbik fia, Májay Balázs mindössze tizenhat éves korában, egy otthoni fegyvervizsgálat közben történt szerencsétlen és végzetes lövés következtében veszítette életét diák korában, az ő hirtelen halála miatt épült meg maga a sírbolt.

A család nagyobbik fia, Májay István gyógyszerésznek készült. Öccse tragikus halála, amely a korabeli szóbeszéd szerint valójában az ő kezében elsülő fegyver miatt történt, lelkileg teljesen összetörte, így fiatalon, hosszas lelki sanyargattatás után hunyt el a kórházban. ^{[1] [2] [3] [4]}

---