Friss az élmény, pár nappal a hivatalos avatás után, az elmúlt hét végén meglátogattam azt az új galériát, ami Szűcs László kőszobrász-restaurátor művész munkáit mutatja be.
A művész halála után a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola vásárolta meg életművét és a Vörösmarty emlékház szomszédságában, a Liszt Művészház közelében állandó kiállítást rendezett be. A galéria két zárt épülete közötti szabad területen több, jellegzetes Szűcs-alkotás áll. ^[1] Kiemelés az életműből, egyedi, absztrakt alkotások, amolyan esszencia.
A kapcsolt lapon Wehner Tibor szavainak több részletét idéztem. Szűcs László életművében alapvetően "két kiemelkedő tematikai, illetve stilisztikai gócpontot" lehet megfigyelni, egyik "az organikus jellegű női testtel rokonítható torzó-szobrok", máik a"Möbius-szalag-plasztikák....".
A művész kezdetben alkotott figurális műveket, de hamarosan áttért "az erőteljesen stilizált, s hangsúlyosan az elvonatkoztatott kisplasztikák és kisszobrok plasztikai világába..:" ^[2]
Sajnos, az igen tartalmas albumnak még csak részleteit sikerült elolvasni, de ezt az alkotást nem sikerült igazán besorolni a fenti tematika szerint, pedig nem mondható, hogy a 2018-as évszám a művész munkásságának elejét jelzi.
Általánosabban fogalmaz Molnár György (még 2011-ben), ami éppen ennek az alkotásnak a fotóinál olvasható.
"[...] Igen lényeges számára az alkotó munka kétkezi, manuális része. Szinte hihetetlen, ahogy finom ivű, mozgékony, csavart, vékonyra csiszolt formált kemény kőből alkotja meg. Nagyon igaz, amit egyik, művészete által elvarázsolt csodálója mondott: "Ügyesen hajlítja a követ." Szobrai méretükben emberközelivé teszi őket, mégis a monumentalitás érzetét keltik. Bármit vesz kézbe, annak nemes anyagnak kell lennie. Leggyakrabban köveket, márványt, féldrágaköveket használ... Mivel képzettsége révén birtokában van az akadémiai tudásnak, alkotásaira jellemző a precíz kidolgozottság, érezni bennük az anyaggal való hosszas szellemi és fizikai törődést. Látszik alkotásain a természetben jelen levő formateremtő erő, amely arra inspirálja, hogy finoman hagyja érvényesülni az anyag tulajdonságait: keménységét vagy éppen puhaságát, fényét, színét, rajzolatát. [...]" ^[3]

---