Kis község Romániában, a trianoni békeszerződésig Temes vármegye Vingai járásához tartozott. Orczyfalva helyén a középkorban Kakot vagy Kokoth nevű falu állt, melynek nevét 1318-ban említették először. A török hódoltság alatt azonban elpusztult, II. József idején 200 német családot telepített ide a temesvári kamarai igazgatóság, 1785-ben pedig hazai németeket is, majd br. Orczy József főispánról nevezték el. Lakossága többségben német volt, jelentős magyar kisebbséggel. ^[1]

A község főterén a katolikus templomtól északra áll az I. világháborúban elhunyt helyi lakosok emlékműve. Mesterséges dombon, lépcsős talapzat közepén, klasszikus magas oszlopokkal alátámasztott építmény látható. Az emlékművet eredetileg kovácsoltvas láncokkal díszített oszlopokkal kerítették körbe, mára csak az oszlopok, és a láncok felfüggesztésének nyoma maradt meg. Tetején látható a szoborcsoport, Pietà szerű ábrázolás sirató anya, ölében halott fiával. A katonát teljes menetfelszerelésben, anyját lepelben kendővel ábrázolta a szobrász. Az alakok összefonódva egyben láthatók, életnagyságúak. Az emlékmű oldalán Egy szárnyát kiterjesztő sas, alatta egy babérkoszorús keretbe foglalt kereszt domborműve látható, (Katonai Jubileumi Keresztet) ^[2] alatta emlékező szöveg olvasható németül és románul. Hátulján egy vésett festett táblán a hősök névsora olvasható, köztük számos magyar névvel. Az emlékmű jobb oldalán egy dombormű tekinthető meg. Egy fiatal asszony két gyermekével siratja az elhunyt apát. Az egyik kis gyermek lenge ruhában anyja karján ül, a másik kislány arcát kezébe hajtva sír. A fejük fölött egy szomorúfűz ága előttünk egy fejfa, vele szemben babér, és lián díszíti az alkotást. A dombormű alatti felirat, németül és román nyelven, szabad fordításban: Ragyogó bátorsággal mindenüket odaadták, életüket és vérüket.

Szomorú, de az emlékművet megrongálták, a sas feje letört, számos helyen összefirkálták, letöredezett, az szöveg néhol igénytelenül javított. Többször lemeszelték, és ez rétegekben pereg az alkotásról, a szobor mohás és elszíneződött.

"1927.07.26. felszentelték az Ortisoara Hőseinek emlékművét, Alois Heine temesvári szobrászművész, az alapozást Johann Lambing kőműves mester készítette. Az emlékmű adományokból készült." ^[3]

---