E. Tóth Ila bemutatása
Egresiné Tóth Ila (1918–2008)
'E. Tóth Ila rajzai, plakettjei, gipszből és agyagból készült tanulmányai, valamint bronzba öntött kisplasztikái különböző tematikákba sorolhatók: megjelennek bennük a városépítés egyes fázisai, a dolgozó emberek, a magyar kultúra kiemelkedő alakjai, de klasszikus szobrászati kérdések is. Törékeny, klasszicizáló emberábrázolásai egyszerre fejezik ki a természet szépségét és a létben rejlő kiszolgáltatottságot. A szegény néprétegekhez tartozó paraszt- és munkásábrázolások a kétkezi munka fáradalmait és az emberek egymásra utaltságát mutatják meg. Kezdeti alkotásain a német eszpresszionizmus – Käthe Kollwitz, Ernst Barlach – hatása érezhető, míg későbbi ábrázolásai a realizmushoz köthetők.
E. Tóth Ila kevésbé ismert, a mindennapi dunaújvárosi élettől jobban elvonatkoztató alkotásai azok a humorral átitatott kisplasztikák, amelyek tornászó nőket ábrázolnak. A testkultúra, a test és a lélek egységének, illetve épségének megőrzése életszemléletének fontos alkotóeleme volt, így nem csupán művészeti elkötelezettséget takar. E. Tóth Ila a Duna-parti élővilág megfigyelője is volt, amiről számos festmény és pasztellrajz tanúskodik.
A Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában működő kerámiaszakkör vezetőjeként számtalan fiatalt tanított a kerámikus mesterségre és a kerámiaművészetre. Munkásságával egy máig tartó hagyományt teremtett. Számos helyi alkotó, köztük Wisloczki Helga, Szarka Tamás, Korompai Péter és Golubov Gábor Ila néni műhelyében gyúrt először agyagot, ott ismerkedett meg a kerámiakészítés alapjaival.
E. Tóth Ila emlékkiállítása a helyi hagyományok ápolásának szellemében jött létre. Ez egy mégoly rövid történelmű városban is fontos, mint amilyen Dunaújváros. Fontos továbbá bemutatni és megismerni azoknak az embereknek a munkásságát, akik aktív szerepet vállaltak abban, hogy Dunaújváros ipari központ szerepén túl önálló kulturális központtá válhasson.
E. Tóth Ila 1918-ban született Nagybátonyban. 1937 és 1941 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult Bory Jenő és Pátzay Pál tanítványaként. 1948 és 1951 között Ferenczy Béni útmutatása mellett dolgozott. E. Tóth Ila Sztálinváros első művészei közé tartozik, 1952-ben telepedett le a városban. Élete utolsó éveiben visszahúzódottan élt, 2008-ban, 90 éves korában hunyt el.'
Az idézet a 2008.12.12-2009.01.16. dunaújvárosi EMLÉKKIÁLLÍTÁS invitációjából való
'E. Tóth Ila rajzai, plakettjei, gipszből és agyagból készült tanulmányai, valamint bronzba öntött kisplasztikái különböző tematikákba sorolhatók: megjelennek bennük a városépítés egyes fázisai, a dolgozó emberek, a magyar kultúra kiemelkedő alakjai, de klasszikus szobrászati kérdések is. Törékeny, klasszicizáló emberábrázolásai egyszerre fejezik ki a természet szépségét és a létben rejlő kiszolgáltatottságot. A szegény néprétegekhez tartozó paraszt- és munkásábrázolások a kétkezi munka fáradalmait és az emberek egymásra utaltságát mutatják meg. Kezdeti alkotásain a német eszpresszionizmus – Käthe Kollwitz, Ernst Barlach – hatása érezhető, míg későbbi ábrázolásai a realizmushoz köthetők.
E. Tóth Ila kevésbé ismert, a mindennapi dunaújvárosi élettől jobban elvonatkoztató alkotásai azok a humorral átitatott kisplasztikák, amelyek tornászó nőket ábrázolnak. A testkultúra, a test és a lélek egységének, illetve épségének megőrzése életszemléletének fontos alkotóeleme volt, így nem csupán művészeti elkötelezettséget takar. E. Tóth Ila a Duna-parti élővilág megfigyelője is volt, amiről számos festmény és pasztellrajz tanúskodik.
A Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában működő kerámiaszakkör vezetőjeként számtalan fiatalt tanított a kerámikus mesterségre és a kerámiaművészetre. Munkásságával egy máig tartó hagyományt teremtett. Számos helyi alkotó, köztük Wisloczki Helga, Szarka Tamás, Korompai Péter és Golubov Gábor Ila néni műhelyében gyúrt először agyagot, ott ismerkedett meg a kerámiakészítés alapjaival.
E. Tóth Ila emlékkiállítása a helyi hagyományok ápolásának szellemében jött létre. Ez egy mégoly rövid történelmű városban is fontos, mint amilyen Dunaújváros. Fontos továbbá bemutatni és megismerni azoknak az embereknek a munkásságát, akik aktív szerepet vállaltak abban, hogy Dunaújváros ipari központ szerepén túl önálló kulturális központtá válhasson.
E. Tóth Ila 1918-ban született Nagybátonyban. 1937 és 1941 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult Bory Jenő és Pátzay Pál tanítványaként. 1948 és 1951 között Ferenczy Béni útmutatása mellett dolgozott. E. Tóth Ila Sztálinváros első művészei közé tartozik, 1952-ben telepedett le a városban. Élete utolsó éveiben visszahúzódottan élt, 2008-ban, 90 éves korában hunyt el.'
Az idézet a 2008.12.12-2009.01.16. dunaújvárosi EMLÉKKIÁLLÍTÁS invitációjából való
Bejegyzés megtekintés: