A vértanúk legfiatalabbika, aki hesseni nagyhercegségben, Ilbenstadt városában született 1819-ben. 1848 őszén jelentkezik honvédnek, vezérkari százados lesz a bánáti hadtestben. Miután számos rokona tiszt volt a császári seregben, és Haynauhoz hasonlóan hesseni születésű volt, gyanakvó, bizalmatlan légkör fogadja. A szolnoki csata idején - ahol is kiválóan vezeti fegyelmezett katonáit - már alezredes, 1849 áprilisában ezredessé léptették elő. Végigharcolta a tavaszi hadjáratot, a katonái tűzbe mentek volna érte. 1849 júniusában kapja meg a tábornoki kinevezést. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte. Megvesztegette az őröket, így ő volt az egyetlen, akit az elítéltek közül honvédtábornoki egyenruhában vezettek a bitófa alá. ^[1]

A Gáspár Géza mintázta bronz Leiningen-Westerburg Károly mellszobrot - 12 sorstársa szobrával egyetemben, - a 2002-ben avatott 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékműve helyszínén állították fel egységes alapokra. ^[2]

---